Sziámi
Száz bolha
(alb: demo)
Jó. De nem elég, nem elég jó
Finom. De nem elég, nem elég durva
Jaj, de le vagyok törve
Jaj, de le vagyok sújtva
Jaj, de föl vagyok dobva
Jaj, de föl vagyok dúlva
Jaj, de ideges vagyok
Most már úgyis meghalok
Jaj, de ideges vagyok
Most már úgyis meghalok
Százból ha százból ha százból ha egyszer jó
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó
Százból ha százból ha százból ha egyszer jó
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.
Tapasztalat - tapasztalat - tapasztalat /4*/
Nem tudom eldönteni szivem
Hogy hamburger vagy hot-dog
Nem tudom eldönteni szivem
Hogy itt rosszabb vagy ott jobb
Nem tudom eldönteni szivem
És nem is érdekel
És most már biztos maradok
Mert tudom hogy menni kell
És most majd nem veszek semmit
Bár nagyon szépen mennek fel az árak
És veled nekem a legjobb
Úgyhogy én nem maradok nálad
Jó. De nem elég...
Százból ha...
Ha elõrelátó csecsemõ lettél volna...
(alb: ha...)
Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Megõrülnék érted
Tudom, tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe essRádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidbõl
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jó lenni sem
Ha elõrelátó csecsemõ lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!
Ha elõrelátó...
Ha megkérdezik tõled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Csukd be a szemedet
És fogd be a füledet
Távolíts el mindent
Ami erõszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kíváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne õrülj meg, kérlek!Na, te csak ne vedd el tõlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidrõl, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
És kösd be szépen magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!
Fáj!
Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képbõl
Amíg engem egy gépbõl
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy szükségem van rád!
Kicsi, kicsiszolt kõ
Íme, ima a dal ma
Íme, ima a dal
õ, tökélyre törekvõ
Belülrõl hatalmas
Kívülrõl kicsi
Istennek tetszõ
Na és nekem is tetszõ
Kicsi, kicsiszolt kõ
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elõ!
Kicsi, kicsiszolt kõ
Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sõt, minden más követ leelõzve
Zuhansz hozzám
Követelõdzve bennem
õ, követelõdzõ kicsi kõ
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennemTe vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedõs és mégis bátor
õ, rémet elüldözõ
Rémüldözõ kicsi kõ
Nézd, magadtól sugárzol!
Kicsi, kicsiszolt kõ
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elõ!
Kicsi, kicsiszolt kõ
Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, az tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza
Kicsi, kicsiszolt kõ!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elõ!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elõ!
Kicsi, kicsiszolt kõ!
Ennyi
Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát
Hosszú útnak porát
Az én szívem búját
Ez a felszabadult ország
Ahol élünk ez az ország
Annyira depressziós
A jövõje annyira bizonytalan
Hogy lesütött szemmel
Jár itt a jós
Ameddig engedik még
Hogy legyen itt ég
A csillagok valahogy álljanak
Az elõjelek valamit jelentsenek
Az ábrák a jövõnkké váljanak
Ennyi
Sem az indulatok
Sem az események
Nem ragadhatnak el engem el
Lecsukom a szemem
Hogy világot lássak
Megadom magam
Egy látomásnak
Én vagyok a hírnök
Én vagyok a hír
Mindegy, hogy ki szeret
De ért, aki érteni bír
EnnyiTízmillió playboy
A nemzeti téboly ünnepén
Fanatikus forgatag
És egyre kevésbé félek én
Mindenki annyira komor
Lehet, hogy ez már a nyomor?
Tele vannak boltok
Mégse lehetek boldog
Ennyi
Én hagyom, hogy a csajom
Azt csináljon, amit akar velem
Én folyton élvezek, de közben
A halálomat is kitervelem
Én tudatosan vagyok ösztönös
És befon a reform, ha hagyom
És mindent szabad
Csak semmit sem lehet
Amit akarok
Azt csinál velem a csajom
Ennyi
Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek...
Ennyi
A férfi meg a nõ
(alb: testbõl testbe)
Kialszik a villany és a nõ elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad
A nõ a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nõ után, de nem szalad
A nõ most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nõ egy csomagot rejteget
Úgy látszik, sötét az egész város
A nõ most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát
Botorkál a nõ a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit õ vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája
A nõt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant és átkozza a villanyt
A nõn már át is mentek hármanValahogy összekapja magát a nõ
Térden állva kóstolja a levegõt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedõt
Mocskos a világ gondolja késõbb
Hát akkor õ sem fog mosni mától
A nõ egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától
Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nõ visszatekint a folyóra
A férfi most egy dalt ír a nõnek
Mar kinn is van az ágyból és a gépet veri
Közben a farkát is veri
És azt hiszi, hogy ettõl õ most very-very
Most felnéz és látja, hogy az ajtó tárva
A nõ csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak
Kihúzza a gépbõl és nyújtja a nõnek
De a nõ, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nõnek még remeg a térde
Egy rövidzárlat néha mindent megold
Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nõ a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi
A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
A nõ majdnem, de mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg
Elõlrõl
(alb: belépek egy helyre)
Sem a talpmasszás, sem az agykontroll
Sem a szex, sem a drogs, se a rock-and-roll
Sem a lemondás a rangodról
Sem a nagy ugrás a gangodról
Az ablakból, a hídról, a tetõrõl
Csak kezdheted újra elõlrõl, elõlrõl
Sem a túladagolt látvány
Sem a fogalmad, az a halvány
Sem az összeszabdalt erek
Sem az az elkapartatott gyerek
És kezdheted újra elõlrõl, elõlrõl
Sem a mágia, sem a mánia
Sem az árulás, sem az ájulás
Sem az ha okos vagy, sem az, ha ostoba
Sem az az édes, sem az a mostoha
Sem a méreg, sem a féreg
Addig úgyse lehet porrá a lényeg
Ezt nem oldhatod meg erõbõl
Csak kezdheted újra elõlrõl, elõlrõl
A házi feladatot le kell tudni
Addig tilos a foci a csillagközi térben
Felhõpárnán úgysem pihenhetsz
Amíg egyszer csak nem találod magad ébren
A becsvágyad amíg elõtör
Csak kezdheted újra elõlrõl, elõlrõl
Húszév nyúvév
(alb: olyan vagy!!!)
Elfáradsz mire felizgatod magad
Ez az öregség, ez az öröklét
Elszunnyadsz mire felébred az agyad
Húsz év nyúvév, az húsz év
Lövöldözés, csak vaktölténnyel
Üvöltözés bele a semmibe
Arccal a falnak, szembe a ténnyel
Hogy halott vagy, nade hogy ennyire?
Nem fekszem le, mert nem keltem fel
Nem alszom, nem ébredek
Sose születtem, sohasem éltem
És még sohasem haltam meg
Mindenkit ismersz, téged is mindenki ismer
Ez az öröklét, ez az öregség
Húsz évig tart akkor is, mert
Húsz év nyúvév, az húsz év nyúvév
Nem fekszem le...
Mikor és hol? Ma már az a korhatár
Csak úgy mutatkozik néha meg
Ha az igazi apád a pót-pótanyádhoz
Túl fiatal, te meg túl öreg
Túl öreg vagy, hogy elcsodálkozz
Hogy megint egy bombázó állt a házhoz
És vigaszt magának nálad keres
Mert te már eleget éltél, hogy méltó lehess rá
Neked meg azt üzente a Walt Disney
Hogy neked már szabad randizni velem
És hogy teljesen tiszta, mert majd a Buena Vista
Rajzoltatja vissza, ha elvesztem a fejem
Ha az özönvíz elõtti kölnivíz
Amivel csábítgatsz, mielõtt ölni hívsz
Túlságosan is hatna majd rám
És az óvatosságomat abbahagynám
Nem fekszem le...
Na most, ha muszáj, te is vagy annyira laza
Mint ez a kis nõ, aki most nem megy haza
Miattad, hanem marad még
Húsz év nyúvév, húsz év:
Nem fekszem le...Titokban
Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhõpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.
Minden titok tudói õk.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerõi
Nem fecsegnek sohasem.
Mikor a költözõmadarak útra kelnek,
õk féltik õket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.
Titokban...
Játszótér
Helló, a haldokló nap fényénél
A haldokló Földön
Én most egy játszótérrõl jelentkezem
Ahol az idõmet töltöm
Csúszdázok, krokodilozom
És megpróbálok úrrá lenni a szívrohamomon
Ez az itteni testem nem igazán jó
Arra, amin most dolgozom
A homokozóhoz persze most nem megyek
Mivel ott erõs sugárzást mértem
A gyerekek nem kérdezik, hogy mért nem
Akarok a homokban játszani velük
Mért a mérleghintánál tanítgatom õket:
Nekem ettõl jó ez az õ játszóterük
Nagyon is emlékeztet valamire! /3*/
Ami ott van, ahonnan rég jöttem el
Na és enni is kapok a gyerekektõl
Mert ezt az itteni testet táplálni is kell
A szülõk nem kérdik, hogy mért pont
A babapiskótát meg a macskanyelvet
Szeretem, nem tudják, hogy bennük
Kódoltuk a Moebius-rakétaelvet!Nagyon is emlékeztet valamire...
A haldokló Nap fényénél
Egy primitív módszert próbálgatok
Bár így többet veszthetünk pár fényévnél
Lehetséges, hogy nevetséges
Egy kódolatlan üzenettel próbálkoznom
Egy egyszerû földi gyerekdal
Nem él meg ezen a hullámhosszon
"Lehet, hogy valaki hallja az üzenetet
Valaki hallja a dalt
Lehet, hogy ismernek téged az idegenek
Érted jönnek és értenek majd."
Két krumpli
Mára már Hold
Csak egy folt a holtponton túl
Nehéz már neki nem leesni
De egy pók majd szerencsét hoz neked
Csak csókold meg, vagy bármi ilyesmi
És itt van egy lélek, és molesztál téged hogy
Rossz vagy, ha nem vagy jó /3*/
Rossz vagy, ha nem vagy, ha nem vagy jó
Mert egy igazságban sok igazság van
De mi csak két krumpli legyünk
Egy krumpliszsákban
Csak pofákat vágjunk és csírázzunk
És csak krumpliságból vizsgázzunk
Mert ott a nagy élet, és ott az a lényeg
Hogy rossz vagy...
Második árnyék a Hold, a harmadik
Árnyék a Vénusz, elnémulsz, ha látod
Hogy három árnyékod van, de közben
Rájössz, hogy egy sincsen,
Nincsen barátod
Akinek volna, az is a gondja
Hogy szólna, hogy rossz vagy...
És én most nem hinném,
Hogy képes vagyok
Megírni neked azt a képeslapot
Amibõl megtudhatnád, hogy hová lettem
Mikor a kerítéskolbászt mind megettem
És itt neonceruzával az van írva egy sírra
Hogy rossz vagy...
A bajnok
A bajnok mit tehetett?
A bajnak elébe ment
Pedig a zsebében nem is volt más,
Csak a mágia
Csak a mágia képes
A mágia mindenre képes!
A képes Mágia ZsebenciklopédiaNa és voltak nála még varázsigék
És hókuszpókuszok
Elõtte próbák, amiket ki kell majd állnia
A fejében meg egy emlék
Arról, hogy mi volt még nemrég
Meg egy elképzelés, hogy mivé kell válnia
Nézd õt, a bajnokot, nézd meg õt
Az abszolút elszánt kezdõt!
Csak azt lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnõtt
Megszállottság a szívében
A kezében ezüstkard
Meg egy pár hamubasült hatás
Miket a tarsolyában tart
Tartogatja õket az esetre
Ha nagyon neki lenne keseredve
Vagy, hogyha elérhetetlenül
Messzinek tûnne a part
Nézd õt, a bajnokot, nézd meg õt
Az abszolút elszánt kezdõt!
Csak az t lesi mindig és mindenütt
Hogy te mikor leszel már felnõtt
A sárkányokkal nem is lett baj
A fejeiket hullatták sorba
A forgatókönyv szerint az összeset
A körülöttük izzó porba
De aztán meglátott téged
Rájött, hogy téved
Te egy vizuális szirén vagy
Túlságosan vonzó, kikerülhetetlen
Látvány, de az árad, az nagy
- Te volnál hát az igazság?
- Mondhatom, szép kis igazság!
- Te volnál hát a jutalom?
- Mondhatom, szép kis jutalom!
Megvakultam! Páncélom vakított el
Százezer ragyogó pikkely
A bajnok mit tehetett...
Nézd õt, a bajnokot...
Bocs
Bocs, hogy az egyszerû, szürke, szabályos szabású
Nadrágomnak dupla az éle
De kérdezd meg te is azt az egyszerû, vasaló nõt
Hogy õ most tényleg él-e
Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg,
Hogy egyszerû narkós
Vagy alkoholista legyek
Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S, amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce
Bocs, hogy te életképes vagy, de az élet
Képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed
És nem szól a szád
De akkor miért van szükség szájra meg fejre?
Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó
Nagyjából mindenbõl elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó
Bocs, de az eszméidbõl eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme,
Ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet,
De csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie
Mondjuk, ha egyszercsak eltûnne az egyszerû, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él
Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó
Vonal, Törvények
(Müller Péter Sziámi szerzõi est: Egy vagy egy se)
Na gyere üljünk ide a bárpulthoz
És várjunk, míg valaki árut hoz
Várjunk, míg valaki meghozza az árut.
Tudod, a világ az egy összetört kép
Mert a képeket mind rég összetörték
Viszont itt minden van, amit valaki valaha árult.
- Mondja és rágyújt
Figyelj, jó, hogy a combod hosszú
Viszont az élet annyira rövid, hogy botrány.
Mi újra összejöhetnénk ketten
Figyelj, én föladnám érted azt, ami lettem
És csak akkor jönnénk megint, ha az áru fogytán.
- Hát ez botrány.
Figyelj, te tudsz valamit, ami nem titok
- De abban ne reménykedj, hogy ez menni fog
Már mér' ne menne?
Mért nem vagy benne?
- Mert a világ az egy összetört kép,
És a vonal, ami mentén összetörték
Az kettõnk között húzódik éppen
És bár már átmentek néhányan próbaképpen
Igazából nem megy át semmi ott.
És abban ne reménykedj,
Hogy ez pont nekünk menni fog.Szerintem minden átmegy ott egy kis idõre
És neked épp ezért van szükséged rám.
Nekem meg rád és a benned szunnyadó nõre
- Hagyd abba!
Nem örülnél, ha abbahagynám
Tudod, az élet szerintem kísérlet
Össze kell rakni az összetört képet
A dolgok egy ideje nincsenek rendben
Én összeraklak téged
Ha te is összeraksz engem.
Nem olyan éles ám az a határvonal:
Ami neked van, az nekem viszket.
Nálad a fele az gátlás, a fele meg hiszti
- Ez az állat elnyomta rajtam a csikket áhhh
hhhh... Ahhhh... Uhhhh... Ahhhh... Uhhhh... ...
Nos á csak akkor egyenlõ b-vel
Ha a világ a világvégével
Ha lezuhan az idõ, begyorsul g-vel
Törvények, törvények, ááá... /2*/
Gyártod a végtelent a végtelen szalagon
A máglyán a lángján megolvad a hatalom
Két jegygyûrû ha összeolvad
Akármennyi az, te mért látsz csak nyolcat?
Törvények...
Nos a hideg a meleggel akkor ér össze
Ha egy a kettõ, mert semmi sincs közte
Csak akkor juthatsz hatról az ötre
Törvények...
Törvények...
Gyártod a végtelent a Moebius-szalagon
A mágly án a lángján megolvad a hatalom
Két jegygyûrû ha összeolvad
Akármennyi az, te mért látsz csak nyolcat?
Törvények...
Ember tervez, Isten perverz
Beleköp a levésbe
Csúnya egy hasonlat, de összeomolhat
Ami van, az a kevéske
Ma már egy rosszul irányzott tekintet
Romba döntheti Pekinget.
Törvények...
Törvények...Jónás
Nincs szonett, nincs elégia,
Nagy kérdés, hogy elég-e
A meglévõ formákban bomlani.
Mind túl régi. Túl mostani.
Na mi van te Jónás, gyere ki már!
Büdös az a cethal, és valaki vár!
Na mi van te Jónás, kemény a gyónás,
Vagy attól félsz, hogy ha kiköp az a cet
Beköp egy titok-fitogtató hitoktató?
Te Jónás, gyere ki onnan,
Hagyd, hogy az a cethal kiköpjön,
Jön ami jön, már jönnöd kell!
Ha belülrõl emészted?
Elfogy a miliõ,
Elfogy az a millió kalóriás halóriás!
Tudom, hogy emlõs állat,
De most a rím miatt
Hallá kellett tennem!
A lényeg, hogy tátva a szája,
Hogy te jobban halljál engem.
Egy vagy egy se
Hogy van-e Isten vagy nincsen,
Hogy te hiszel vagy nem hiszel benne,
Az mindegy, de az életed arra van,
Hogy úgy éld le, mintha lenne.
Egy az Isten, vagy egy sem.
De azért mindenki szeresse.
Lépj be úgy, mintha bent volna,
Ha netán belépsz egy templomba.
Te csak iszol és zabálsz és kefélsz,
Csoda, hogy az ajtón még beférsz.
Az lesz majd a katasztrófa,
Ha nem bír el az akasztófa.
Az a napi négy-öt-hat karambol
Már neked is sok a kalandból.
Miért iszol szomjúságot?
Éhséget, mondd, miért eszel?
Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.
Kicsi az ember, ha térdepel,
Sokféle isten érdekel,
Többnyire meg is érdemlik,
Megbocsátják, ha nincsen mit.
Letérdelsz és imádkozol,
Mert áhitatba estél.
Letérdelsz és imádkozol,
Hogy áhitatba ess.
Majd átitat az áhitat,
Keresned fölösleges!
Én nem akarom tudni...
Neked jól állna, ha lenne!
- nekem jó lenne, ha állna.
Elnézlek, ahogy elõttem térdelsz,
Ez minden férfi álma.
Még egyszer elmegyek,
Mielõtt elmegyek,
Te meg kelj föl és járj egyet a parton!
Szevasztok lányok, én már üdvözültem,
És magamat ehhöz is tartom.
Én nem akarom tudni...
Sziámi élet
(Sürgõs reinkarnáció)
- Aludj nyugodtan, vigyázok addig
- Ameddig alszom, vigyázol rám.
- Kordában tartom a tudatalattid
- És zárva tartod a hálószobám
Így összenõve élni kész öröm
Csak egyszer, csak egyszer
Nyaralhatnánk külön
- Élvezed, hogy élvezem
- És élvezem, hogy élek
- Csak a sziámi - sziámi ikrek
Tudják, mi az élet!
Így összenõve élni...
Reggel a buszon túl sok az utas
De a gyárban már kevés a munkaerõ.
Hová tûnik ez a rengeteg ember,
És este honnan jön újra elõ?
Egybegyûlnek és elvegyülnek
Egymás között az emberek
Összejönnek és összenõnek
És szövögetik a terveket
Ez a sziámi-sziámi élet,
Ami nélkül élni nem lehet.
Így összenõve élni...
- Élvezed, hogy élvezem...
Így összenõve élni...
