Koncz Zsuzsa
A Kárpáthyék lánya
A Józsefváros mélyén, hol sötétek a fények,
Egy szõke lányt neveltek az ötvenes évek.
A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva,
Az apja eltûnt, s a család hiába várta.
A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak,
Ki tudta 56-ban, mit hoz a holnap.
A Kárpáthyék lánya a randevúra várva
Egész nap egy dalt dúdolt magába'.
A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak,
A viharban egy lányszív lángra gyulladt.
És együtt mentek el a sarki cukrászdába,
S a fiú befizette egy stefániára.
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'
Mikor egy nap a ház rádõlt a cukrászdára.
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'
Mikor az elsõ szerelmét hiába várta.
A Józsefváros mélyén, hol a házak összedõltek,
Ma toronyházak állják útját a fénynek.
A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába',
Van autója és New Jerseyben háza.
A férje francia és van két nagy fia,
A nagyobbik egy new wave banda sztárja.
De vannak bizonyos esték, mikor csend borul a házra,
És õ egy régi dalt dúdol magába'.
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába',
És emlékezik a régi cukrászdára.
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába',
És az elsõ szerelmét újra várja.
A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába',
Van autója és New Jerseyben háza.
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába',
És látogatóba jön Magyarországra.
A Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába,
És befizet 33 stefániára.
A város fölött
Nyár éjszakán felkapott a szél.
Oly könnyû voltam, akár egy kis levél.
Magasra szálltam, és átölelt az ég.
Oly felhõtlen volt a kék.
Néztem a várost, békésen pihent.
Felülrõl úgy tûnt, zavartalan a rend.
Egy diszkóbárból dzsessz-rock hang kiszólt.
És kacsintott rám a hold.Lebegtem az égen a belváros fölött.
Alattam csillogott a felosztott föld.
Távolban gyár és halvány csillagok.
Hallgattam a bölcs folyót.
Magasba szálltam, késõre járt.
Már látni véltem egy új kor hajnalát.
Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról,
Éreztem, hozzám is szól.
Van még, ki rosszkedvûen ébred,
Van még, ki holtvágányon áll,
Van még, ki gátlásoktól szenved,
Van még, ki megváltásra vár.
A földhözragadt ember dülöngélve járt,
A keresztezõdésnél tétován megállt.
Felnézett rám, és bár nem láthatott,
A szívébõl átkot szórt.
És hirtelen rám tört a félelem.
Éreztem, nem tart fenn többé semmi sem.
Zuhanni kezdtem, és az álom véget ért.
Oly távol van most az ég.
Van még...
Kertész leszek
Kertész leszek, fát nevelek,
Kelõ nappal én is kelek. Lálállá...
Nem törõdöm semmi mással,
Csak a beoltott virággal.
Minden beoltott virágom
Kedvesem lesz virág áron.
Ha csalán lesz, azt se bánom,
Igaz lesz majd a virágom.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Tejet iszok és pipázok,
Jó híremre jól vigyázok.
Nem ér engem veszedelem,
Magamat is elültetem.
Ha már elpusztul a világ...
Kell ez nagyon, igen nagyon
Napkeleten, napnyugaton.
Ha már elpusztul a világ...Valahol egy lány
Valahol egy lány hófehérben jár
õ a legszebb messze földön
Hívja õt egy nap az öreg király
Feleségül megkívánja, de így szól a lány:
A királyé nem leszek, nem leszek
Akkor inkább elmegyek, elmegyek
Soha vissza nem jövök, nem jövök már.
A királyé...
Valahol egy lány feketében jár
Arca sápadt, nem beszélhet
Hívja õt egy nap az öreg király
Hova mennél, szép leányom? Gyere hozzám!
A királyé nem leszek...
Valahol egy lány sehova sem jár
Szép titokban eltemették
Hívja õt egy nap az öreg király
Szörnyû mérges, hogyha nem jõ - mit tehet mást?
A királyé nem leszek...
Ó, valahol így van ez, valahol így van ez /2*/
Lehetett volna
Találtam én egy szép virágot,
Tudod azt jól, hogy nem virág volt.
Virágos köntösét viselte,
És aki látta, megszerette.
Lehetne most a dalban egy lány,
Lehetett volna más is talán.
Lehetett volna, mégsem az lett,
Mer aki látta, félreértett.
Megkívánta szép virágomat egy öreg király,
Elvitette, nála hervad el már.
Megkívánta...
Találtam én egy szép virágot,
Tudod azt jól, hogy nem virág volt.
Lehetne most a dalban egy lány,
Lehetett volna más is talán.
Ha én rózsa volnék
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyilnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tõle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértõ szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott éjjel fényben megfürödnék,
És ha egyszer engem lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Miért hagytuk, hogy így legyen
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
Minden álmunk.
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem!
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Sárga rózsa.
Virágok közt...
Jöjj kedvesem
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Az élet nem lányregény.
Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzed, mást akartál.
Jöjj, kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzed, most csalódtál.
Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbejönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod...
Jöjj, kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég.
Jöjj, kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Ölelj meg úgy, ahogy rég.
Ne legyél bánatos...Micimackó
(Bródy János - A.A.Milne (Karinthy Frigyes) )
Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne
Valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához,
Hogy meglesse, mit csinál.
De Malackánál éppen akkor
Senkit nem talált.
Így hát elindult hazafelé,
Miközben sûrûn hullt a hó.
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott
S jó nagyokat lépett
S a hidegre való tekintettel
Énekelni kezdett.
Minél inkább havazik,
Annál inkább hull a hó.
Minél inkább hull a hó,
Annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik-zik-zik,
Micimackó fázik-zik-zik,
Hull a hó és hózik-zik-zik,
Micimackó fázik.
Ismert erdei körökben
Az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy
Tény, tény, tény.
Ezért, mikor hideg van
És sûrûn hull a fehér hó,
Kell hogy legyen az almáriumban
Eltéve ennivaló.
Így aztán, ha délidõben
Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet
Alaposan, fenékig.
Minél inkább havazik...
Micimackó a barátom,
És gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról,
Mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is,
És most már kívülrõl tudom.
Ha hideg van és hull a hó,
Én mindig ezt dúdolgatom:
Minél inkább havazik...Mama kérlek
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem,
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdõdött az életem,
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán.
Hisz jól tudod, nem kértelek,
Nem kértem tõled az életet,
S még mielõtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem,
Érezted azt, mikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok.
Mama, kérlek, azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen,
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen õ az én apám.
Hisz jól tudod...
Mama, látod, zavarban vagyok,
Most megint egész másra gondolok,
Lesz majd talán, igen lesz majd valaki,
És tõlem is ezt kérdezi.
Mit mondok én akkor neki,
Mit mondok én?
Csillagvirág
Ki tudja honnan jött, itt volt a lány
És tiszta volt és minden ok nélkül vidám.
Szemében csillagok, hajában virág,
S mint lágy esõ, oldotta szívünk bánatát.
És bámultuk õt, a szívünkhöz nõtt
És vártunk egy új, egy mindent elmosó esõt.
Csillagvirág, szép új világ,
Most hol keresselek, most hol találok rád?
Csillagvirág, szép új világ.
Most hol keresselek...
Mint fényes égi jel, a régen várt,
Úgy tündökölt, hogy feledtük az éjszakát.
Bontotta szirmait és egyre nõtt,
Mint készülõ szövetség ég és föld között.
És bámultuk õt...Csillag Hajnalka
Csillag Hajnalka a város szélén született,
Ott, ahol a vasút elköszön.
A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág,
A gyerekek közt nagy volt a öröm.
Csillag Hajnalka idõvel iskolába ment,
A tanároktól mindent megtanult.
Volt néhány dolog, amirõl másként értesült,
De segítségre soha nem szorult.
Az utca végén várták este a fiúk,
És szabadon választhatott.
Csillag Hajnalka a város szélén szeretett,
És füstfelhõbe menekült a Hold.
Egyszer megtalált egy elejtett mondatot,
És úgy érezte, neki szól.
A kultúrházban játszott egy vendég zenekar,
És énekelt egy lány álmairól.
Csillag Hajnalka a szövõgyárban dolgozott
Megértette jól a gépeket
Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott
És ezért szerették az emberek.
Egy tisztességes sráchoz feleségül ment,
És nem tartotta meg a lánynevét.
Fõzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt,
És õszintén szerette gyermekét.
Egy lány sétál a domboldalon
Fekszel a fûben és eljön a szél
Megérint téged és halkan mesél
Valóság nincs, te nem létezel
Az élet csak álom, ne ébredj fel
Eljön az óra és szabad leszel
Megérted végül szeretni kell
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Egy lány sétál a domboldalon
És vár téged vár
Fekszel a fûben és rádnéz a nap
Látja, hogy fáradt és csalódott vagy
Elküldi hozzád az álomsugarát
Hallod a fûben a napfény dalát
Érted a virágok hívó szavát
Letérdel hozzád az egész világ
Egy lány sétál...
Valóság nincs, te nem létezel
Az élet csak álom, ne ébredj fel
Hallgasd a virágok hívó szavát
S letérdel hozzád az egész világ
Egy lány sétál...Zöld szemem kék
Zöld szemem: kék, ilyen a természetem,
Ez az igazság, mivel, hogy így hiszem.
Míg áll a Föld és körötte forog a Nap,
Az én kis lelkem nyugalma megmarad.
Csillagos ég, ha fel nem érhetem,
Vetített háttér, díszlet csak nekem.
Mindez oly szép és mindez nagyon jó,
És nincs a földön hozzám hasonló.
Hej, tükör, mondd meg bátran,
Ki a legszebb a világban?
Hej tükör, összetörlek,
Ha nem én vagyok a legszebb
Hej, tükör, mondd meg...
lány.
Azért van nyár, mert jól esik nekem,
Hogy magamat szép barnára süttetem.
Azért vagy te, hogy esküdözz nekem,
Hogy rajtam kívül nincs más senki sem.
Hej, tükör...
Zöld szemem: kék, ilyen a természetem,
Ez az igazság, mivel, hogy így hiszem.
Minden oly szép és mindez nagyon jó,
És nincs a földön hozzám hasonló.
Hej, tükör...
Hej, tedd rá!
Hej, így tedd rá, hej úgy tedd rá, fordulj leány,
Hej, így tedd rá, hej úgy tedd rá, hármat kívánj.
Indulj az útra és indulj el újra
És hirdesd, hogy nem lesz nehéz.
Indulj az útra és indulj el újra,
Én várok rád, míg visszatérsz.
Hej, így tedd rá, hej úgy tedd rá, szép szál legény,
Hej, így tedd rá, hej úgy tedd rá, légy új remény.
Indulj az útra és indulj el újra
És hirdesd, hogy nem lesz nehéz.
Indulj az útra és indulj el újra,
Én várok rád, míg visszatérsz.
Régi dal, ha mindenki együtt dalol,
És senki sem tudja mikor,
De egyszer majd találkozunk,
Csak még nem tudjuk hol.
Hej, így tedd rá, hej úgy tedd rá, így szólt a dal,
Hej, így tedd rá, hej úgy tedd rá, elszállt a dal.
Indulj az útra és indulj el újra
És hirdesd, hogy nem lesz nehéz.
Indulj az útra és indulj el újra,
Én várok rád, míg visszatérsz.
Régi dal, ha mindenki együtt dalol...Mit tegyen egy kisleány
Egy kedves kisleány, kit ismersz is talán
Bánatában azzal fordult levélben hozzám,
Hogy talán én tudom és el is mondhatom,
Hmmm, hogy mit tegyen.
Ó én jó anyám, azt kérdi a lány,
Hogy megtegye vagy ne, amit a kedvese kíván.
És számít rá nagyon, hogy dönt a válaszom,
Hmmm, hogy mit tegyen.
Mondhatnám azt is, jobb lesz, ha vár még,
Hiszen nem tart sokáig egy szerelem.
Mondhatnám azt is, jobb, ha már holnap,
Hiszen nem tart sokáig egy szerelem.
Azt írta a lány, hogy hallgat majd reám,
Csak mondjam el, hogy mit tegyen egy szerelmes leány.
És én jól tudom, hogy el nem mondhatom,
Hmmm, hogy mit tegyen.
Mondhatnám...
õszinte bohóc
A csillagokat nem érem el,
Varázsló nem vagyok.
Hiába kéred, kihûlt szívedbe
Lángot nem lophatok.
Hogy elfáradtál félúton,
Az nem az én hibám.
S ha nem álltál ki mellettem,
Most nem kiálthatsz rám.
Hiába vádolsz azzal is,
Hogy nem szerettelek.
A magam módján megpróbáltam
Mindent, amit lehet.
Meg nem valósult álmaidról
Számot nem adhatok.
A nagy produkció helyett
Egy kis dalt dúdolok.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Mmm, de ne rám légy mérges,
Hogyha végül senkit nem találsz.
Ha úgy érzed, hogy megcsaltalak,
Keress magadnak valaki mást.
Nálam õszintébb bohócot
Többet úgyse, úgyse látsz.
Lehet, hogy egykor mást ígértem,
De most már jól tudom:
Az igazságot, mint a földet
Szét nem oszthatom.
Lelked görcsös kis csomóit
Fel nem oldhatom.
A szabadságot, mint jutalmat
Át nem adhatom.
Ha úgy érzed...Amikor
Amikor elõször nevettél reám,
Nem akartam hinni a szememnek.
Amikor elõször beszéltem veled,
Nem akartam hinni a fülemnek.
Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz,
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz.
Nem is érdekelt soha...
Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.
Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.
Nem is hagylak el soha...
Élünk csendesen
Látom én kedvesem, hogy nem vagy túl vidám,
Oly sokat tépelõdsz az idõ múlásán.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tûnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Jól tudom, voltak már boldogabb idõk,
Lebegtünk gondtalan ég és föld között.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tûnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Szép volt a nyár, az elsõ találkozás,
Szép lesz az õsz, miért is lenne más,
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Mosolyog arcodon a napsugár.
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Ne legyél bánatos, hisz a jó és a rossz,
Tudjuk már, hogy mindig együtt jár.
Éjszakák, nappalok sorra tûntek el.
Kérdezed, hova lettek – senki nem felel.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tûnt a szerelem,
Valahol itt van még.
Szép volt a nyár, az elsõ találkozás...Élünk és meghalunk
Valahol egy nagy folyó soha nem hajózható.
A vizébe mártott test súlyából nem veszt
És lesüllyed minden hajó.
Valahol egy kis virág mosolyog, ha újra lát.
Leszakít, ha megtalál és díszcserépbe
Lesz, hogy díszítse otthonát.
Valahol egy iskola nem is olyan nagy csoda,
Belejár a kisgyerekbe, nem a gyerek
Jár bele az iskolába.
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat...
Valahol egy karosszék kicsit öreg, de még szép.
Alig-alig várja már, hogy átölelje
Régen látott kedvesét.
Valahol egy sírhalom leszegényedett nagyon.
Szomorúan arra gondol, hány embernek
Adott otthont fiatalon.
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat...
Egy év elmúlt
Elmúlt egy év, hova tûnt a szép tavasz,
Hajnali szél, az elsõ rügyezõ ág, a találkozás? Á!
Egy év elmúlt, hova tûnt az édes nyár,
Szép szerelem, a forró éjszakák, az ígéretek?
Elmúlt egy év, hova tûnt a fáradt õsz,
Sokszínû táj, a hulló csillagok, a búcsúzás? Á!
Egy év elmúlt, hova tûnt a hideg tél,
A nagy havazás, a sápadt napsugár, a várakozás?
És jön majd még sok-sok év;
Akire vársz talán majd rád talál.
Az élet nem áll meg soha, a végtelen tánc.
Akárhogy táncolhatsz, csak körbe jársz.
Szoríts meg jól, ha engem kívánsz.
Addig szeress, amíg látsz...
La-la-la-la-la-la...
Itt a két kezem
A csillag fényét a naptól kapja
A föld virágot ad a rétnek
A virág mézét a méhecske kapja
De mit adhatok én Néked?
A folyó vizét a forrástól kapja
A fiú anyjától az életet
Az éj az égtõl a csillagot kapja
De mit adhatok én Néked?
Arra gondolok, Néked mit adhatok
Minek örülnél, és örökké magadnál tarthatod
Itt a két kezem, ez van nekem
Tudod jól, ezt adom - ez mindenem.Széllel szemben
A széllel szemben járok,
Meleg van, mégis fázom én, igen,
Senki sincs velem,
A széllel szemben járok,
Esõben bõrig ázom én, igen,
Senki sincs velem.
A nap rám biztatóan néz,
Nem érti, mégsem kérdi:
- Hová mész, õrült vándor?
A széllel szemben járok,
Talán majd rátalálok én, igen,
Senki sincs velem,
Arra, ki szembe fújja,
Ahonnan útra kelt a szél, igen
Senki sincs velem.
A nap rám biztatóan néz...
Na na na...
Senki sincs velem...
Ne vágj ki minden fát!
Hogy velem nem törõdtél, épp hogy elviseltél,
Én már nem bánom.
Azt, hogy szeress engem, úgy is, ha kényelmetlen,
Én már nem várom.
Csak annyit kérek tõled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.
Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod,
Én már nem nézem.
Azt, hogy hallgass énrám ott fenn, a magas létrán,
Én már nem kérem.
Csak annyit kérek tõled...
Azt, hogy nem értettél és sosem segítettél,
Én már nem bánom.
Azt, hogy gondolj arra, szükségünk van egymásra,
Én már nem várom.
Csak annyit kérek tõled...
Valaki kell, hogy szeressen
Valaki rávett, valaki rávett,
Hogy szeressem, hogy szeressem,
Miért ne tenném, miért ne tenném,
Ha jó nekem, ha jó nekem?
Anyuka mondta, apuka mondta,
Hogy vigyázzak, hogy vigyázzak,
Mer a nagy érzés, mer a nagy érzés
Megárthat, megárthat.Valaki kell, hogy szeressen,
Amikor kell, megöleljen,
Tiltották nekem, de hiába!
Valaki hívott, valaki hívott
A sötétbe, a sötétbe,
Meg is öleltem, meg is öleltem,
miért ne, miért ne?!
Valaki kell, hogy szeressen...
Elszállt a nyár
Volt egy régi nyár, emléke visszajár
És a napsugárral beköszönt
A nyitva hagyott ablakon.
Piszkos háztetõk s kémények fölött
Látom az eltûnt arcokat.
Most merre járnak, nem tudom.
Elszállt a nyár, hol van ma már
A sok régi dal messze jár.
Elszállt a nyár, hol van ma már
De emléke még visszajár.
Miénk volt a föld, a kétség nem gyötör,
Az országút volt otthonunk.
Éreztük összetartozunk.
Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem,
Egy boldog pillanat az élet,
És aztán úgyis meghalunk.
Elszállt a nyár, hol van ma már...
Azt mondtad nekem, emlékszem kedvesem,
Egy boldog pillanat az élet,
Elmúlt a pillanat s én élek.
Elszállt a nyár, hol van ma már...
Rohan az idõ
Rohan az idõ, elmúlik a nyár,
közeleg az õsz, elmúlnak a szép napok,
hamar jönnek a bús álmodozók, hûvös éjszakák
Rohan az idõ, elmúlik az õsz,
évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet,
mert az idõ könyörtelen vonatán fut minden tovább
Jöjj el hát, ne várjak Rád!
Amíg lehet Veled leszek, és úgy szeretlek én,
mint senkit se még.
Jöjj el hát, mert ha válni kell,
vissza nem jõ ez az idõ,
és nem pótolhatod sohase már
Rohan az idõ, elmúlik az õsz...
Jöjj el hát, ne várjak Rád...
Rohan az idõ, elmúlik az õsz...Ahogy lesz, úgy lesz
(Livingstone - Evans - G.Dénes György)
Mint hosszú copfos barna lány,
Jó édes anyám faggattam én,
leszek-e boldog, leszek-e szép,
S õ válaszolt könnyedén:
Légy szerény, mint én,
Légy elégedett szívem,
A jövõt nem sejthetem,
Ahogy lesz, úgy lesz,
Bárhogy lesz, úgy lesz.
Késõbb az elsõ randevún
Egy kócos fiú ki hozzám hajolt,
Szeretsz-e mindig, kérdeztem én,
S õ tréfásan válaszolt:
Bárhogy lesz, úgy lesz,
A jövõt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem,
Ahogy lesz, úgy lesz, bárhogy lesz, úgy lesz.
Két évig éltünk boldogan,
Aztán õ elment, oly messze jár.
Visszatér hozzám, visszatalál,
A levélben ennyi áll:
Bárhogy lesz, úgy lesz...
Nem kérek áldást
Kedves jó atyám, kérlek figyelj most reám,
Ha lehet, ne gyújts rá, mer a sok dohányzás
Nem tesz jót neked,
A kezed már-már láthatón remeg, s én féltelek.
Olyan szépen mondtad el, ahogy egy szentbeszédben kell
Elmondani, mitõl szebb a rózsa mint a mákvirág,
Hogy én, bolond gyerek, nem hallgatok rád.
Csak jót akarsz, és így tovább.
Én nem kérem tõled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
És ez nem jelenti azt, hogy gyûlölöm,
Azt éppen nem
Csak azt, hogy nem kérem tõled az áldást,
És nem kell nekem szentbeszéd,
Hiszen én is tudok áldást osztani,
És szépeket mondani.
Hogy én mit gondolok, azt már úgysem tilthatod,
De hát létrehoztál, felneveltél,
S így most mondhatod,
Hogy neked hálával, hûséggel tartozom,
Bár nem tudom...
Inkább hagyd meg nekem, hogy az én életem
Ma már úgy élhessem jól, vagy rosszul, ahogy jó nekem,
És ha nem tetszik, hát mondhatsz véleményt,
Mint jó barát, ez épp elég.
Én nem kérem tõled az áldást...Jelbeszéd
Kis virág - mondta Magdolna, de nem találta el.
Nem tudom - mondta Franciska -, érthetetlen jel.
Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel.
Így aztán érthetõ, a titkokat nem mondom el.
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol...
Ismerem - mondta Borbála -, de már nem érdekel.
Bár tudnám - mondta Hajnalka -, miért kell ennyi jel.
Kis virág
Nyílik már a rozmaring, a konkoly, szarkaláb,
Mire vársz még, ó, mondd, kis virág?
Miért nincsen melletted senki évek óta már?
Kire vársz még, ó, mondd, kis virág, ó,
kis virág, kis virág?
Mire vársz még, ó, mondd, kis virág?
Erdõ mélyén megszólalt egy árva kis madár.
Azt mondják, ha hívnálak, te eljönnél hozzám.
Kire vársz még, ó, mondd, kis virág, ó,
kis virág, kis virág?
Elviszlek - nem! Gyere - nem! Velem - nem! Most /3*/
Élhetnék - nem! Veled.
Mindennap - nem! Veled.
Válassz hát - nem! Válassz! Nem!
Nehéz ez így, kevés a szó
Nekem az kell, ki igazán szeret!
Országúton, fényes nappal, eltévedt egy lány.
Mire vársz még, ó, mondd, kis virág?
Megváltozna minden, hogyha hallgatnál reám.
Kire vársz még, ó, mondd, kis virág, ó,
kis virág, kis virág?
Mondd el, ha látod õt
Mondd el, ha látod õt
Mondd el, ha látod õt
Mondd el azt, hogy én még mindig szeretem
De az életem oly nehéz
Mondd el, ha látod õt
Mondd el, ha látod õt
Mondd el azt, hogy én még néha álmodom
De a bánatom oly nehéz
Elment régen, Sápadt fényben, Elment régen,
És most már merre jár, nem tudom
Mégis érzem, hogyha egyszer rámtalálna
Mint a tûz a szélben újra lánggal égne
Sohasem hagyna többé engem el
Mondd el, ha látod õt...Keresem a szót
Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá,
Én még nem tudom, hogy kezdjem el,
Keresem a szót, keresem a hangot /2*/
Tudom, elmondva másképp hat minden.
Félek, nem értesz engem majd meg,
Keresem a szót...
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,
Mégis mindinkább érzem,
hogy szükségem van nagyon rád,
Rád, rád, rád, nagyon rád, rád, rád.
Hidd el nekem!
Én már nem tudom, mi az, mit érzek,
Én már mindenben kételkedem.
Keresem a szót...
Így hát légy kicsit megértõ, kérlek,
Néha õszintén segíts nekem!
Keresem a szót...
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,
Mégis megkérlek, ne menj el, ne hagy el, egy kicsit várj,
Várj, várj, egy kicsit várj, várj, várj,
Türelmesen!
Én nem tudtam azt, kérem
Én nem tudtam azt, kérem, és jó, hogy megmondták,
Hogy addig jár a korsó, míg el nem lopják.
És azt sem tudtam, kérem, hogy nem szabad lopni,
A szegény emberekkel mindig kitolni;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betûket nem ismerem.
Én nem tudtam azt, kérem, hogy nagy az a zsömle,
Csak kicsinek látszik a szájunkhoz mérve.
Mert nem tanították meg a középiskolában,
Hogy sok igazság van még a filozófiában;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betûket nem ismerem.
Azt, hogy én egy félig mûvelt kislány voltam,
Sajnos jól tudom.
De isteni a felfogásom, így hát
Most már könnyen folytatom.
Én nem tudtam azt, kérem, hogy sárga a rózsa,
Akkor is, ha van még, ki vörösnek mondja.
És azt sem tudtam, kérem, mert jól eltitkolták,
Hogy a világon a legszebb hely Magyarország;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betûket nem ismerem.
Azt, hogy én egy félig mûvelt...Én nem tudtam azt, kérem, hogy kocsiban ülve
A jobbról jövõnek van mindig elõnye.
De nem mondták meg azt sem, hogy balról is jönnek,
Elromlott a fékjük és nekem is jöttek;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betûket nem ismerem.
És nem tudtam azt, kérem, hogy a nagykapuk mellett
Mindig van egy kisebb, ahol bemennek.
Be is mentem, kérem, és azzal fogadtak,
Hogy túl sokat tudok már, legyen vége a dalnak!
És most már többet tudok akárki másnál,
Csak a betûket nem ismerem, ó
A betûket is ismerem - most már
A betûket is ismerem.
Csók nélkül képtelenség
Azt hittem, mikor még kislány voltam
Hogy mindenki olyan, mint én vagyok
És mondhatom, nagyon elcsodálkoztam hajajajj
Mikor megtudtam, hogy mások a fiúk
Az iskolában csúfoltak a srácok
Én meg vihogtam a Hédivel
És sírtam is néha, ha nekem jöttek hajajajj
És sokáig nem jártam senkivel
Emlékszem, mikor anyám észrevette
Hogy a Kovács Pista hazáig kísért
Összecsapta két kezét, s felkiáltott hajajajj
Épp kezdtem már azt sejteni, miért
Mondhatták nekem a felnõtt bölcsek
Hogy nem szabad túl korán kezdeni
Az ártatlanság útjáról letértem hajajajj
Az sûrû erdõt felderíteni
Csók nélkül egyszerûen képtelenség élni
Pedig hát tudok mosni sütni varrni fõzni
Lányok a hely-hely-helyzet az, hogy minden hiába
Szükség van ma még a fiúkra
Lányok a hely-...
Tudom ma is többféle a nézet
Mi egyetértünk abban Hédivel
Hogy egy-két csók nem árthat semmiképp sem hajajajj
S az nem csak házasság céljából kell
Tisztában van majd mindenki azzal
Hogy mennyi mindent jelenthet egy csók
De a slágerszövegírók nagyon tudják hajajajj
Hogy részletezni illetlen dolog
Csók nélkül...
Valaki a nagyvilágból majd csak rámtalál
Ha elmentél, hát elmentél, nem sírok már
Elõfordul mindenkivel, hogy rossz úton jár
Ha elmentél, hát elmentél, nem bánom már
Valaki a nagyvilágból majd csak rámtalálKisfiú
Kisfiú, kisfiú
Te tudod, hogy azt nem szabad
Kisfiú, kisfiú
Rendesen viseld magad
Soha ne légy szemtelen
Amíg együtt vagy velem
Soha ne légy szemtelen
Ne ám, mert leverem a kis kezed
Le ám, mert leverem a kis kezed
Kisfiú, kisfiú
Hát szabad ilyet mondani ?
Kisfiú, kisfiú
Nem te vagy a Nagy Jani
Soha ne légy szemtelen...
Mit szól majd az anyu, anyu
Ha meghallja
Mit szól majd az apu, apu
Ha megtudja
Tán ezt: tani-tanulodok <?>
Ahogy minden rendes gyerek a leckét fújja
Csak azt fújja
Kisfiú, kisfiú
Te különleges eset vagy
Kisfiú, kisfiú
Te nem is szégyelled magad
Mondtam ne légy szemtelen
Az ilyet én nem tûrhetem
Soha ne légy szemtelen
Ne ám, mert kikötöm a sarkadat
Ki ám, kikötöm a sarkadat
Kisfiú, kisfiú
Hát nem sül ki a két szemed
Kisfiú, kisfiú
Hát mi az ami kell neked
õszintén felelj nekem
Csak akkor, hogyha kérdezem
De vigyázz, ne légy szemtelen
Ne ám, mert leverem a kis kezed
Le ám, mert leverem a kis kezed
Mit szól majd az anyu...
Ma végre jó a kedvem
Reggel szobámba benevetett a Nap
S én megéreztem, hogy ez különleges nap
Csengetett a postás, alig hittem el
Mert a táviratban az volt, hogy este érkezel
Ma végre jó a kedvem, óóó
Mert érzem, hogy újra itt leszel velem
Ma örülök is, hogy élek, óóó
És várom, hogy este hét legyen Délelõtt az utcán egy srác utánam szólt
- Jajj, bocsásson meg nekem, de már láttam valahol
S azt is mondta még, hogy csodálatos vagyok
Persze válasz nélkül hagytam, de nem hazudhatok
Ma végre jó a kedvem...
Azt mondták rám, hogy szomorú vagyok
Igen, mert egyedül voltam, és ez nem vidám dolog
Te este érkezel és már fáradt leszel
Mégis ezt az éjszakát velem ébren töltöd el
Ma végre jó a kedvem...
Késõre jár, kedvesem
Késõre jár, kedvesem
A fáradt nap elpihen
Lehunyja már tiszta, kék szemét az ég
Szép álmokat küld feléd...
Késõre jár, kedvesem
Nincs mára több énekem
Holnap talán megint találkozhatunk
De addig még álmodunk...
Késõre jár, kedvesem
Búcsúzni kell, azt hiszem
Most véget ér életedbõl még egy nap
Remélem, még sok marad...
